 |
|
|
GYENIS TIBOR KÉPZŐMŰVÉSZ
| 1970-ben született Pécsett |
| 1984-88 |
Művészeti Szakközépiskola, Pécs, ötvös szak |
| 1988-92 |
Janus Pannonius Tudományegyetem Művészettudományi Intézet, mester Bencsik István. |
| 1992-95 |
JPTE Képzőművészeti Mesteriskola, mester: Konkoly Gyula |
| 1995 |
Haus am See ösztöndíja Hannoverben |
| 1997 99 |
Tanulmányút Berlinben |
| 2005-07 |
A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának szakmai vezetője |
Egyéni kiállítások
| 1992 |
Művészetek Háza, Pécs |
| 1994 |
Képzőművészeti Főiskola, Budapest (Enyingi Tamással) |
| 1995 |
Pupik, Haus am See, Hannover |
|
Space, Nemzetközi Angol Központ, Pécs (Enyingi Tamással és Kuti Lászlóval) |
| 1998 |
Nyári modellek, Stúdió Galéria Budapest |
| 1999 |
Szabadidő, Pécsi Kisgaléria |
| 2000 |
Mágnes, Közelítés Galéria, Pécs |
|
Szép gén, Vintage Galéria, Budapest |
|
Nagyapám forrással, 1 x 1 óriástábla, Lövölde tér |
| 2001 |
Kétes dolgok? St. Art Galéria, Budapest (Konkoly Gyulával) |
| 2002 |
A kertészek tovább élnek, Paksi Képtár, Paks |
|
Ellenrend, Művészetek Háza, Szombathely |
| 2003 |
Külön Köszönet, Művészetek Háza, Pécs |
| 2004 |
Vidéki Kirándulás, Ogle Galéria, Portland, USA |
|
Ahogy elhagyod a várost, bajba kerülsz, Millenáris, Budapest |
|
Basic, Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest. (Koronczi Endrével) |
|
Budapest Messages, RONMANDOS Gallery, Rotterdam (Kupcsik Adriánnal) |
| 2005 |
Rendszergazda, Vintage Galéria |
| 2006 |
Smohay János díj, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár |
| 2007 |
|
| 2008 |
Külön Ünnep, Óbudai Társaskör, Budapest |
|
Oxidált motívum, Vintage Galéria, Budapest |
|
7490 Egyéb szakmai, tudományos tevékenység, MODEM, Debrecen |
| 2010 |
Self, Magyar Intézet, Párizs |
Csoportos kiállítások
| 1991 |
Mesteriskola aspiránsainak kiállítása, Művészetek Háza, Pécs |
| 1992 |
A Mesteriskola évzáró kiállítása, Parti Galéria, Pécs |
| 1993 |
Kilenc festő, Városháza, Pécs |
| 1994 |
Haus Ungarn, Berlin |
|
Art Expo, Budapest |
|
Pécsi Galéria |
| 1995 |
Európa: Kreáció-Rekreáció, Műcsarnok, Budapest |
|
Mai magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest |
|
Pécsi Szépítők, Újpest Galéria, Budapest |
| 1996 |
Új Stúdiósok kiállítása, Duna Galéria, Budapest |
|
Leopold Bloom párnája, Szombathelyi Képtár |
|
Ezredvég, Pécsi Galéria |
|
A Művészetiből indultak, Pécsi Galéria |
| 1997 |
Rejtőzködő, Ernst Múzeum, Budapest |
|
K mint Khiméra, Szombathelyi Képtár |
| 1998 |
Mesterek és tanítványok, Galeria Pryzmat, Krakkó |
|
Városnézés, Szombathelyi Képtár |
| 1999 |
Remix, Pécsi Galéria |
|
MES, Palme-ház, Budapest |
|
Rendhagyó emlékezet, Szombathelyi Képtár |
|
Rendhagyó emlékezet, Karmelitenkloster, Frankfurt |
|
Alapzaj 4 fesztivál, JPTE MK, Pécs |
| 2000 |
Pécs 2000, Pécsi Galéria |
|
Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, Pozsony |
|
Az emlékezésről... Vigadó Galéria, Budapest |
|
Pécs és testvérvárosainak művészei, Pécsi Galéria; Kolozsvár; Eszék |
|
Pécsi művészek, Párizs, Magyar Intézet |
|
@®© óriásplakát-kiállítás, Budapest, Felvonulási tér |
|
Média Modell, Műcsarnok, Budapest |
|
La partie cachée de l’Iceberg, Ateliers d’Artistes – Office de la Culture de Marseille |
| 2001 |
Derkovits-ösztöndíjasok beszámoló kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest |
|
Rövid történetek, Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest |
|
A kert, Szombathelyi Képtár |
|
A szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Budapest |
|
Fotóművészet, Műcsarnok, Budapest |
|
Dokumentum 5, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest |
|
Szerviz, Műcsarnok, Budapest |
|
Digitális testek, Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum Budapest-Ljubljana |
|
Csúcs, Közelítés Galéria, Budapest |
|
Természethamisítás, Szombathelyi Képtár, Szombathely |
|
Meglepetés, Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum Budapest, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros |
| 2002 |
Body Made, Galerie Attitudes, Genf |
|
A Pécsi Galéria jubileumi kiállítása. Pécsi Galéria, Pécs |
|
Felesleges gesztus, Haus Ungarn, Berlin |
|
attitudes c/o Budapest, Stúdió Galéria, Budapest |
|
Display, Loop House Gallery, San Cesario di Lecce |
| 2003. |
Rugalmatlan ütközés, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros |
|
Testünk belső titkai, Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum Budapest |
|
Sopianae Center, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros |
|
Cruising Danubio, Sala de la Consejería de las Artes, Madrid |
| 2004 |
Igor és Ivan Buharov Dejan Kaludjerovic Dagmar Höss Tibor Gyenis Claudia Leunig, Pool, Bécs |
|
Turning the page, Kogart Ház, Budapest |
|
gulaschsuppe.hu, Dachgalerie, München |
|
Instant Europe, Villa Manin, Udine, Olaszország |
|
Travelling without moving, W 139, Amsterdam |
| 2006 |
Moleskine, Stúdió Galéria, Budapest |
|
Megsejtett múltak, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay terem, Budapest |
|
Pszeudo Dokumentumok, Vízivárosi Galéria, Budapest |
|
Képtelen jelen, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros |
| 2007 |
Ende der Faulheit, Stadtschloss, Wolfsburg |
|
Ohne HOrt, Collegium Hungaricum, Berlin |
|
Schadow of a dream, Den Haag, Hollandia |
| 2008 |
transfer: ungarn, Schafhof-europaisches künstlerhaus oberbayern, Freising |
|
Zeitgenössische Fotokunst aus Ungarn, Neuer Berliner Kunstverein, Berlin |
|
Wasteland, Hattyúház Galéria, Pécs |
|
Rencontrer L’Europe, Apollonia, Strasbourg |
|
Gender Check, MUMOK, Bécs |
| 2010 |
21 Párbeszéd, Pécs közterületein |
|
Signs of Futility, Hdluistre, Pula, Horvátország |
Performanszok
| 2000 |
Átjáró Fesztivál, Pécs |
| 2001 |
Art Cup, Trafó, Budapest |
| 2002 |
Meglepetés, Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum Budapest |
|
Bigyoton Park, TV-torony, Pécs |
|
Display, San Cesario di Lecce, Olaszország |
| 2003 |
Gravitáció, Moszkva Tér, Kortárs Művészeti Múzeum – Ludwig Múzeum Budapest |
|
A játékos, Küzdelem hat ellenféllel. Trafó, Budapest |
| 2004 |
Re-akció, Pécsi Műhely... 1968-1980... Hattyúház kiállítóterem, Pécs |
|
Tyborman, Uitmarkt, Amsterdam |
|
The Randomroutines – Tyborman, DOLORES / Ellen de Bruijne Projects, Amsterdam |
Díjak, ösztöndíjak
| 1995 |
Haus am See ösztöndíja Hannoverben |
| 1999 |
Fővárosi Önkormányzat Művészeti Kuratóriumának salzburgi ösztöndíja |
|
Martyn Ferenc-ösztöndíj |
| 2000 |
Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület éves szakmai díj |
| 2000-03 |
Derkovits-ösztöndij |
| 2002 |
Pécsi József-ösztöndíj |
|
A Pécsi Galéria jubileumi díja |
| 2003 |
Az év fotográfusa, Photo Americas, Portland, USA. |
| 2005 |
Smohay János-díj |
|
Fõvárosi Önkormányzat Mûvészeti Kuratóriumának ösztöndíja Freising, Schafhof |
| 2010 |
Munkácsy Mihály díj |
Szimpozionok, művésztelepek
| 2000-2002 |
Paksi Alkotótábor |
| 2002 |
Fővárosi Önkormányzat Művészeti Kuratóriumának salzburgi ösztöndíja |
| 2003 |
Miskolci Művésztelep |
|
Déli Szél Alkotótábor, Krapanj |
| 2004-10 |
Krapanji Alkotótábor (szervező) |
Irodalom
Kovács Orsolya, Kilenc pécsi kezdő, katalógus, JPTE Képzőművészeti Mesteriskola Pécs, 1994
András Edit, Európa: Kreáció-Rekreáció, katalógus, Műcsarnok Budapest, 1995
Löbel Olga Hermina, Gyenis Tibor képei elé, katalógus bevezető, Nemzetközi Angol Központ, Pécs, 1997
Peták Péter, Hárman háromfelé, Új Művészet, 1997 /december
Bán András, Arc + kép, Magyar Lettre Internationale, 1999 nyár
András Edit, “A test reprezentációja a kortárs magyar képzőművészetben”, in: Erotika és szexualitás a magyar képzőművészetben, Független Képzőművészeti Műhelyek Ligája, Budapest, 1999
Kortárs magyar művészeti lexikon A–G kötet, Enciklopédia Kiadó, Budapest 1999 763. o.
Házas Nikoletta, Zaj-e az alapzaj Pécsett? Balkon, 1999 / 11-12
Házas Nikoletta, Rágyújtok egy füstölgő szivarra, Gyenis Tibor munkái, 2001
Timár Katalin, Egy másik valóság, Gyenis Tibor munkái, 2001
Tolvaly Ernő, Kicsinyítés felülnézetből, Echo 2000 / 1
Tolvaly Ernő, A hús fénye, Balkon, 2000 / 7-8
Bán András, Genetika, Műértő, 2001 / január
Mélyi József, Kő a gyomorban, exindex
Merhán Orsolya, Fotó, kép, manipuláció, Műértő, 2002 / szeptember
Nagy Gergely, Hazai vezetés, Műértő, 2002 / november
Mátyus Krisztina, Közelítés egy hétvégéhez, Echo, 2002 / 6
Kemenesi Zsuzsa, First thing first, Balkon, 2003 / 6
Turai Hedvig, A helyi idő, Balkon, 2003 / 8
Bán András, Fotós figyelemgazdaság Amerikában, Műértő, 2003/6
Aknai Tamás, Termék és teremtmény, Echo, 2003/5-6
Sense of Humor, Exit 13
L. Molnár Mária, print, projekt, plakát, tapéta, Praesens, 2004
Hajdú István, Móka, Magyar Narancs, 2004 / 36
Aknai Katalin, A kentaur lova, Műértő, 2004 / október
Aknai Katalin, Gyenis Tibor válogatott munkái, 1999-2004, Echo 2004 / 4
Bán András, Átrendezés, törlés és kipótlás, Új Művészet, 2004 / november
Beck András-Eperjesi Ágnes, 2 levél 2 x 2 műről, Balkon 2004 / 9
Várkonyi György, Képtelen természetrajz, Mozgó Világ, 2004 / 12
Hock Bea, Intellektuális Erotika, Praesens, 2004 / 3
Hock Bea, Nemtan és pablikart, Praesens
Sturcz János, A heroikus ego lebontása, Új Művészet könyvek, 2005
Tatai Erzsébet, in Posztkonceptualizmus Magyarországon
Tatai Erzsébet, Rend a lelke mindennek, 2005 Smohay díjasa. Új Művészet 2007/3
Kemenesi Zsuzsa, Egy négyzetméter, Balkon, 2007 / 3
Böröczfy Virág, hogyan készítsünk tökéletes fényképet, Balkon 2008 / 1
Csizmadia Alexa, Hiszem, ha látom, Új Művészet, 2008 / február
Bordács Andrea, 1 m2, Új Művészet, 2007/12
Aknai Tamás, Miközben ez, aközben az, Echo, 2007/5-6
András Edit, Kulturális átöltözés, Művészet a szocializmus romjain. Argumentum, 2009
Mélyi József, Amit az ipari kamera nem lát, Artmagazin 2008/6
Hegedüs Orsolya, Környezetismeret kezdőknek és haladóknak, Új Művészet, 2009/4
Tuczai Rita, A megcsináltság ethosza, Lettre 2010 tavasz
Publikációk
Az emésztésről, Déli Felhő, 1997/2
Beszélgetés Gellér B. Istvánnal, Szépliteratúrai Ajándék, 1997/2
Tüke, tükébb, még tükébb, Echo, 1998/5
Szenzáció, Déli Felhő, 1999/1
A reklámom én vagyok. Nagy Kriszta kiállítása, Echo 2000/2
Az erő gépesítése. Lakner Antal kiállítása, Echo 2000/3
Rendeljünk szobrot! Echo 2001/1
A penész akadémiája, Dieter Roth és a Dieter Roth Akadémia
Új Művészet 2001/11.
Új Művészet 2007/5.
Kőleves, Új Művészet, 2007 / július
Művek közgyűjteményekben
Képzőművészeti Mesteriskola Gyűjteménye, Pécs
Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Paksi Képtár, Paks
Ludwig Múzeum, Budapest
Miskolci Galéria
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Modem, Debrecen
Miskolci Egyetem
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Magyar Nemzeti Galéria
BODYMADE
Self-szobrászati Fotóstúdió
Saját testünkkel kapcsolatos igényeink és ideáljaink gyakorta változnak. Ezért a különféle szerepekhez, úgy érezzük, különféle testekre lenne szükség. Erõsödik az az elvárásunk a testtel szemben, hogy engedelmeskedjen és az adott helyzetnek megfelelõen, funkcióiban és formáiban változtatható legyen.
Stúdiónk tagjai a jelentkezõvel közösen megtervezik az oda illõ tárgyat (identifikációs objektumot), protézist, szituációt, melyet a helyszínen a megrendelõ méretére elkészítenek, és az így “elváltoztatott modellt” lefényképezik.
A stúdió tagjai (Gyenis Tibor és Vollmuth Krisztián képzõművészek, Zalka Zsolt pszichiáter) a jelentkezõket nem csupán modelleknek tekintik, hanem remélik, hogy együttes gondolkodással többet mondanak az én és a kép kapcsolatáról.
KÜLÖN KÖSZÖNET
A kiállítások és katalógusok rendre megemlékeznek a szponzorokról, a munkában részt vállaló segítõkrõl-akik nélkül a mű nem, vagy csak töredékesen születhetett volna meg. A kiállítás erre a sokszor szemérmesen kezelt körülményre koncentrál.
Mibõl él a művész? Mibõl finanszírozza művészeti tevékenységét? Az önreflexív kérdésfeltevés és ez esetben a saját háttér bemutatása indukál egy a szélesebb publikumot is érintõ kérdést: Miért dolgozik a művész annak ellenére, hogy munkája újra és újra erõfeszítésbe kerül? Miért vállalják a művészek egy-egy új munkájuk elkészítéséhez szükséges háttér fáradságos megteremtését?
A kiállítás a műtermi munka részének tekinti az apparátus bemutatását, azt amirõl nem szokás beszélni.
Frissen végzett festõkollégáival együtt Gyenis Tibor évekig régi parasztbútorok festõrestaurálásából élt meg. Százszámra festették a virágokat és “négy évszak” jeleneteket. Ez a tevékenység töredékesen igényelte a képességeiket. Afféle széklábfaragással teremtették meg a művészeti munkájuk feltételét. Amitõl általában távol tartották a bútorok festését, sõt mint azzal össze nem egyeztethetõt nem szívesen beszéltek róla, azokat álnéven írták alá.
A néprajzi kiállítást idézõ darabokon a megrendelõk neveit olyan művészek, teoretikusok nevei helyettesítik, akik arról írtak, hogyan válik le a művészet a mesterségekrõl, hogyan válik önállóvá, a piactól függetlenné. Azt pedig elképzelhetjük, hogy kerültek és kerülnek be ezek az ártatlanság illúzióját keltõ darabok mint ruhásszekrények a szépre érzékeny vevõk otthonaiba.
A bútorok társaságában látható egy videó (Külön Köszönet, 2003, 35 perc). A filmen a művész munkáiban segédkezõ 39 személy mondja el 2-3 percben, milyen instrukciók alapján, milyen feladatot látott el. A rövid, tényszerű beszámolókból körvonalazódnak az egyes munkák során alkalmazott trükkök és a készítés körülményei.
TURBO
Egyszer egy geometrikus forma kedvéért kiirtottam a növényzetet pár négyzetméteren. Teljesen. Ráadásul a természetbe vágott négyzetet fémtartalmú festékporral hintettem be. Elõször megijedtem: érdemes ilyet tenni, ha nem feltétlenül szükséges? Meg tudom védeni lépésemet a növényeken elkövetett erõszak ellenében? Magyarázkodás helyett lassan ráéreztem az erõszak ízére, a rombolás szabadságára. Tenni, formálni valamit csak a meglévõ változtatásával lehet.
Legyünk radikálisak. Váltsunk léptéket. Négyzetméterrõl négyzetkilométerre. Gyorsítsunk, hiszen a folyamatokat a befejezésük nélkül nem értékelhetjük. Elég volt a bizonytalanságból, elég volt abból, hogy nem tudjuk mi szerint éljünk. Lássuk végre merre mozdulnak a dolgok. A gyerekek rendre kipróbálják a tiltott dolgokat, mert nem értik még a tiltás okát. A felnõttek már nem emlékeznek a tiltás értelmére, mert nincsenek tapasztalataik. Gyerekként agyontaposhattuk a bogarat megtudakolandó feléled-e még. Most ez az élmény már nem igazít el. Összetettebb és veszélyesebb játékra vágytam.
Megszerveztem egy osztagot különleges feladatokra. A csapat kicsi de mozgékony, a beavatkozás pontos és radikális. Stratégiánk azon küzdõsportok módszerére emlékeztet, ahol az ellenfél támadó mozdulatát felerõsítve és önnön lendületét eltúlozva azt pontatlanná, és így eredménytelenné teszi.
VIDÉKI KIRÁNDULÁS
Egy túrára készülõdve azért pakoljuk össze izgatottan a legszükségesebbeket, hogy magunk mögött hagyjuk mindazt, amit kényelmünk kedvéért gondosan összerakosgattunk. Valójában sokkal több mindent cipelünk a zsákban, mint gondolnánk.
A szemlélõdés tárgya és maga a szemlélõdés funkciója is azzal szembesít, hogy szakadatlanul újjá kell építenünk a tájat, legyen az ipari táj, vagy érintetlen vadon. Más tudással lépegetünk a sziklás meredélyen, és más eszméket használunk egy csendes patak partját figyelve.
Ezen a kiállításon agresszíven a kép közepére kerülnek azok a szűrõk, amik döntõen befolyásolják, miként tekintünk a képre. Az egymáshoz nem illeszkedõ szegmensek kollázsszerű alkalmazása elsõ ránézésre a szürrealizmust idézi. A képek közepén szereplõ tárgyak azonban a nézõi attitűdökbõl nyerik formájukat, és válnak valóságos, a tájjal együtt fényképezhetõ objektekké.
Olyan tájakat láthatunk, ahol arra vonatkozó javaslatok is megjelennek, hogy milyen érzésekkel és asszociációkkal tehetjük szelídebbé, vagy éppenséggel ellenségesebbé sétánk környezetét.
Cserélgethetjük szõrűinket kedvünkre, hiszen valahogy véletlenül ottmaradt a képen a hátizsák, ahogy az érintetlen tájat fényképeztük.
BASIC
pszichotabló, 2004
fotó, 200 x 252 cm
A két művésznek ez az első közös kiállítása, melyet barátságukon túl a munka közös kiindulópontja, hasonló témája motivál. Mindketten egy-egy nagyméretű fotóprintet és egy-egy videót, werkfilmet állítanak ki, ez utóbbit a kiállított kép elkészülése során veszik fel. S mindkettejük műve a művészeti tevékenységen túli privát szférát járja be a direkt történetmondás, értelmezés, konfrontálódás, tisztázás szándékával.
A kortárs művészek gondolkodásmódjához általában hozzátartozik a személyes, közvetlen tapasztalatra való reflektálás, ugyanakkor műveik mégis alapvetően tartózkodók, többnyire a személyességet kerülők, stilizáltak.
Gyenis Tibor és Koronczi Endre éppen nem eltitkolni kíván a Basic projektben. Elmondják a művek létrejöttének okait, bemutatják és a művekbe bevonják elkészülésük módját, néven nevezik a felkért résztvevőket, a mű részének tekintik az előkészítő személyes kommunikációt.
A Basic gondolata a kiállítás előtti őszön fogalmazódott meg, egy olyan időszakban, amikor mindkét művész élete súlyos válságba került: megoldatlan személyes problémáik, elsősorban párkapcsolatuk krízise, s emiatt gyerekükkel, barátaikkal újrarendeződő kapcsolathálójuk, a napi életvitel drámai átszervezése egyfolytában a napi munka elé tolakodott, idejük-gondolataik-figyelmük nagyobb részét lekötötte. Ekkor vetődött föl: miért ne lehetne éppen azt tematizálni, ami leginkább foglalkoztatja őket?
A művészek arra törekedtek, hogy narratív keretbe emeljék át személyes érzésviláguk gyakran ködös, megfogalmazhatatlannak tűnő, a kimondások szorongásával terhelt gomolygását. A narratív keret eseménytöredékekből, mondatokból, néha egészen közhelyes mozzanatokból áll, s mindez egyértelmű, ám sokrétegű képpé fogalmazás felé törekszik. E fokozatosan fölrajzolódó tablón személyek jelentek meg (a művészeknek meg kell nevezniük azokat a személyeket, akikről azt gondolják, valóban meghatározó a szerepük – e döntés minden érzékenységével és kockázatával), a személyek kapcsolatba kerülnek egymással, s a jelenetben helyükre kerülnek a szereplők (jelmezek, kellékek, gesztustanulmányok). Mindez a fotózás előtti pillanatban az utolsó mozzanatáig kidolgozottan él a művész képzeletében, ám a mag a képkészítés váratlan fordulatok tömegét rejti: a tervezhető, mégis bizonytalan elemek (világítás, fotós nyersanyag, díszletelemek elmozdulása stb.) mindegyike önálló életet él, de a legsúlyosabban tervez hetetlen „változók” maguk a szereplők, akik nem csak a művész által rájuk ruházott szerepet játsszák, hanem szembesítik saját történet-változatukat a szituációval.
Az eredmény sajátos műfajú kép lett: pszichotabló. A pszichotabló bár egyetlen beállítást, egyetlen pillanatot rögzít, több időrétegre is rátekint, apróbb történések, drámai pillanatok és csak utólag jelentéssel telítődő gesztusok gyűlnek egybe a „döntő pillanat” személyes víziójába. A pillantás arra a múltbeli képre vetül, amelyben megfogalmazhatóvá válik a jelen meggondolásainak motivációja, oka, indítéka. A kép, bár első látásra jól értelmezhető jelenetté állt össze, ugyanakkor a képiség hagyományainak többolvasatúságán alapszik, jelenkori helyszínen is archetipikus elrendezettségű, a pszichológiai folyamatokra referál, a képi hagyományokat idézi.
BASIC – werkfilm, 2004, DVD-Video, 31”44’
(kamera: Szabó Attila, Koronczi Endre, utómunka: Szabó Attila)
„Azt megpróbálom érzékeltetni, hogy én voltam az elutasító egyrészt. Azt is, hogy mennyire fogvatartottál ennek ellenére és a tetemes időt, amíg együtt voltunk. Mondhatod, hogy nem állsz szóba sem velem, nemhogy ide gyere és más nőkkel együtt fotózkodj. Jogos és nem fogok erősködni, ha így gondolod. A 15-ből egy így döntött. Ha nem jössz nem tehetem meg, hogy lehagyjalak a képről.”
Dátum: 2004. 06.11. 22:49
- • -
„Annyit foglalkoztunk a múlttal, és a jelennel, ami a kattintással valahogy kisült, véget ért. Mágikussá vált ez a nagy massza amit itt dagasztottunk. Másnap lementem a betörött ablaktól huzatos műterembe, ahol a két nő rémként fogadott. Borzalmas élmény volt. Ólmos fáradtság és jövőnélküliség. A múltból itt maradt, megidézett és megelevenedett kudarcokkal. Összeomlott az a sebtében felhúzott fal ami eddig védett. Éva eltűnt. Egyedül álltam már megint ott a nyári hidegben a csupa seb múlt között. Persze, ha nem alszom ki magam, mindig sötétnek és reménytelennek látom a dolgokat.”
Dátum: 2004. 07. 29. 20:00
KÜLÖN ÜNNEP
Két éve ismertem meg Sárát egy terapeuta közvetítésével. A terapeutát arról kérdeztem, ismer-e valakit, akinek van kedve egy fotóssal beszélgetni, és az őt foglalkoztató gondok kapcsán közösen képeket készíteni.
Sára sokat mesélt a családjáról, édesanyjáról. A nőkről, akik a lányaikba plántálják sorsukat, vágyaikat, fájdalmukat. Sára egy anyjával megélt erős krízis után úgy döntött, megpróbál tenni a generációról generációra szálló elvárások és frusztrációk ellenében. Megváltoztatni a hagyományt. Lányát, Emmát megkímélni az örökölt elvárások tömegétől. Ekkor találkoztunk.
Célok, irányok nem voltak, nem tudtuk, mit enged és mit hoz az együttműködés. Közeledett egy ünnep, Emma kilencedik születésnapja. Várták a dédnagymamát, a nagymamát, aki gyakorta távolmaradt vagy külön találkozott unokájával. Készült a torta, mi pedig a nappaliban szereltük fel a lámpáinkat.
Az elkészült három kép kikerült a nyilvánosság elé. Emma és dédnagymamája az Andrássy úton lengedezett a kiállítás hirdetéseként. A képeket elfogadták a családban.
Egy idő után újra beszélgettünk Sárával. A második szakaszban a családi fotózkodás apropóján egy olyan csoportképet találtunk ki, amihez határozott részvételre van szükség. Bíztunk ebben a rituáléban, az élmény erejében. Sára édesanyját és nagyanyját is megnyerte a beöltözésre. A nagy nap előestéjén Sára nagyanyja meggondolta magát. Nem jött el. Bántuk, hogy nincs ott mind a négy generáció, de a képet nem éreztem ettől kevesebbnek, hiszen akkor ezt a feszültséget, a hiányt fogja mutatni.
A következő vasárnap azután mégis eljött.
Külön Ünnep
2007, 3 db, lambdaprint
50 x 60 cm, 80 x 100 cm,
2008, 70 x 150 cm, lambdaprint, aranyfüst,
videó, 2008, 15:40
A TÉRFIGYELŐ RENDSZER DEMOKRATIZÁLÁSA
Fabricius Anna - Gyenis Tibor 2008-2009
Az Art-Universitas program keretében készítettük el a Miskolci Egyetem számára egy 10-12 fő befogadására alkalmas Camera Obscurát és két nagyméretű fotográfiát. Az épület a külső környezet nappali tanulmányozásán túl szemináriumi foglalkozásra, relaxációra, kontemplációra is alkalmas. Az alaprajz a csillagászati múltra, valamint az egyetem bányamérnöki karára utalva ellipszisekből és körökből áll. Az archaikus optikai berendezéshez igazodva az épület egyszerű megoldásokat, kézzel forgatható és fókuszálható mechanikát tartalmaz. A kialakítást ökológiai szemlélettel terveztük, ezért temperálását a leghidegebb időket kivéve a környezeti energia segítségével oldottuk meg. Az épület jelentős arányban újrafelhasznált anyagokból áll, kapcsolódva az egyetem műszaki profiljához és a technikai képhordozók gyártásához.
A csoportképek meghatározó formálója az egyetemi polgárság velünk együttműködő része volt.
A fotográfiák személyes viszonyulásokat, emóciót és humort jelenítenek meg a közösségi rítusban. Az egyetemet reprezentáló főépület üvegezett fogadóterben kapott helyet az a két fényáteresztő fotográfia aminek fő szempontja az egyetem, mint az időben felhalmozódó tapasztalatra épülő tudományos közösség és az éppen ott tanulók viszonya volt.
|
|
|
|
 |